Meditáció a nap 24 órájában – avagy a mindfulness szemléletmód
Ez nem egy relaxációs gyakorlat, amit néha élvégzünk, sokkal inkább egy életmód. Tudatosság és éber figyelem a nap során arra hogyan van a testünk, lelkünk, elménk. Bár az elején fontos az elköteleződés, később azonban elkezd észrevétlenül kiterjedni életünk több területére is.
Elköteleződés?! Nekem erre nincs időm!
Ha nincs kezdetben napi 5-10, majd talán 15-20 perced arra, hogy leülj és csendben magaddal legyél, akkor neked kétszer annyit kellene gyakorolni 🙂
Gyakorlásunk elején talán először a formális, vezetett gyakorlatokkal találkozunk (meditációk), majd később megértjük, hogy informális úton épp úgy tudunk fejlődni (informális gyakorlás: amikor hétköznapi tevékenységeket végzünk robotpilótás darálás helyett jelenléttel, tudatossággal).
Gondold át:
Te jelen vagy a saját életedben, vagy sokszor elkalandozol?
A Harvard Egyetemen végeztek 2006-ban (!) egy felmérést, amely szerint a felnőttek ébrenlétüknek 47%-ban nem arra összpontosítanak, amivel éppen foglalkoznak, hanem figyelmük valahol máshol jár. És ami még érdekesebb, hogy a kutatás szerint ilyenkor általában rossz hangulatúak.
2006 óta majdnem 20 év telt el. Szerinted a technológia uralta világban ez a fent 46% nőtt vagy csökkent? Na igen… Mostanában 80-85%-ról szólnak a tudományos cikkek, de talán hagyhatjuk is ezeket és elég csak megfigyelni a saját életünket:
- Naponta mennyit lélegzel úgy, hogy figyeled a légzés áramlását a testben?
- Hányszor szoktad tudatosítani: épp befeszítve tartom valamelyik testrészem?
- Munka közben ki szoktál menni sétálni, a természettel kapcsolódni?
- Na és hazafele úton?
- Amikor úgy érzed túl sok, akkor meg szoktad kérdezni magadtól: mire lenne most szükségem? Hallgatsz is magadra?
- Milyen gyakran ülsz le csendben, elektronikai eszközök nélkül, csak úgy figyelni: milyen gondolatok-érzelmek-testi érzetek vannak jelen?
A tudatosság háromszöge
A testi érzetek a fizikai cselekvéseink során szerzett tapasztalatokat, az érzékszerveink általi érzékeléseket takarják. Ám ezek nem mindig történnek tudatosan. Amikor végigrohansz egy teendőkkel teli napon, szervezeted lehet, hogy hiába jelez fáradtsággal, csökkenő vérnyomással, hevesebben verő szívvel, feszültséggel, fájdalommal – nem biztos, hogy egyáltalán észreveszed. Ilyenkor ezek a tünetek erősödnek, hiszen a szervezet próbálja tudtunkra adni: elég volt.
A testi érzetek közül sokkal tudunk bármikor kapcsolódni (légzés, szívverés, tenyerek érzete, talpak a talajon, stb.), mégsem tesszük. Pedig horgonyként segíthetnének figyelmünket az itt és most-ba terelni ahelyett, hogy aggódunk, rágódunk, túlagyalunk, ezzel is leterhelve egész lényünket.
Nálad ez hogy van?
Egy nap hányszor figyeled meg azt, hogy milyen csak úgy állni a talajon?
A háromszög másik két csúcsán a gondolatok és az érzelmek találhatóak. Talán neked is ismerős a gondolatok állandó jövés-menése. Mint a több sávos autópályán száguldozó járművek tömege. Hogyan lehetne ezeket a járműveket ellenállás nélkül megfigyelni, elfogadni, vagy akár számukat ritkítani, tempójukat lassítani?
Jó kérdés 🙂 A tudatos jelenlét gyakorlásának egyik hozadéka, hogy ez egy idő után magától megtörténik. Aztán a gondolatok persze ismét megérkeznek és száguldanak, ez természetes, ilyen az elménk.
Az érzet és a képzet is mindig a külső világ egyik darabjának a tárgyára vonatkozik, azonban az érzelem az saját magunkban keletkezik. Általában a külvilág idézi elő, de az érzelem megjelenése az én aktuális állapotára, belső állásfoglalására vonatkozik (Ranschburg, 1923).
Az már önmagában egy hatalmas lépés, ha tudatosítjuk: ezt a hármast a nap folyamán bármikor megfigyelhetjük pár perc erejéig. Ezzel is kapcsolódva magunkkal, szükségleteinkkel.
Érdekesség: Alexitímia
Az alexitímia az érzelmek olvasásának hiányát jelenti, vagyis ez a zavar arra utal, hogy a személy nem képes az érzelmek felismerésére és ezek közlésére sem. A fantázia nagyon alacsony szinten vagy semennyire sincsen jelen, az érzelmek megélésére, kifejezésére sincs igénye a személynek. Az alexitímia nem pszichiátriai kórkép, hanem egy személyiségjegy. Az alexitímia Sifneos szerint (1972, idézi Cserjési és mtsai, 2007): „They … give the impression that they do not understand the meaning of the word ‘feeling’”. Tehát az érzelmeiket úgy élik meg, mint amik a testi és viselkedéses reakciókban külön, egymástól függetlenek.
—————————————————————————————————————
Töretlenül hiszünk abban, hogy minden témában számtalan nézőpont létezik, célunk ezek közül egy megmutatása. Annak a megmutatása, ami hozzánk ebben a témában a legközelebb áll.
Nem állítjuk, hogy nálunk van a mindentudás varázspálcája, csupán felkínáljuk Neked a gondolatainkat. Ezek közt, ha találsz számodra építőt, azt vidd magaddal – ha pedig több ilyenre is rálelsz, akkor fontold meg a közös munkát!
Azt is megköszönjük, ha bármilyen észrevétellel vagy kérdéssel találsz ránk. Ezeket is írd meg bátran, kapcsolódjunk ezen elérhetőségek bármelyikén.
Érdekel miben rejlik még a mindfulness szépsége és mi is ez pontosan? Akkor várlak szeretettel a programjaimon.
A cikk megírásában, adatok összegyűjtésében segített: Sárközy Borbála, pszichológus hallgató, a Lélektöltés oldal hírleveleiért, cikkeiért felelős segítőm.
Forrás:
Tudatosság.net: Nem kell meditálni, elég tudatosan élni
Cserjési, R., Luminet, O., & Lénárd, L. (2007). A Torontói Alexitímia Skála (TAS-20) magyar változata: megbízhatósága és faktorvaliditása egyetemista mintán. Magyar Pszichológiai Szemle, 62(3), 355-368.
Schmal, D. (2012). Tudatosság és reprezentáció az elme karteziánus fogalmában.
Ranschburg,P. (1923). Érzelem, ösztön, akarat, egyéniség. Budapest, Pantheon.
