Amikor egy nagy váltás történik az életünkben – legyen az munkahelyváltás, költözés vagy egy új kapcsolat kezdete –, könnyen jöhet a gondolat, hogy a döntés meghozatala után jön a vágyott megkönnyebbülés, boldogság. A valóságban azonban sokszor megjelenik a káosz és bizonytalanság is. Most én is egy ilyen fordulópont közepén járok, testközelből érzem, mennyi feszültséget hozhat még a jó irányba mutató változás is.
Az van, hogy kb három hete még fogalmam sem volt arról, hogy most erről fogok a blogon írni. 13 év után felmondtam a főállásomban. Egyelőre még csak kapargatom mivel is fog ez járni, közelében nem vagyok, hogy írjak róla. Lehet nem is leszek. Na de a változás maga egy nagyon érdekes téma. Megpróbálom most a felszínét megkarcolni.
Miért érezhetjük ilyen kettősnek a változást?
Az emberi idegrendszer szereti a kiszámíthatóságot. A megszokott rutin, a jól ismert környezet biztonságot ad, mert nem kell állandóan új döntéseket hoznunk, nem kell minden részletre figyelni. Amikor egy változás szétzilálja ezeket a kapaszkodókat, az agyunk fokozott készenléti állapotba kapcsol. Ezért fordulhat elő, hogy bár valami jó történik – például új lehetőséget vállalunk, vagy végre elindulunk egy régen vágyott úton –, a testünk és a lelkünk mégis fáradt, zaklatott, sőt néha kimerült lesz.
A változás idején jellemző érzések közé tartozhat:
- izgatottság, mert valami új kezdődik, ami energiát és várakozást hoz,
- félelem, mert nem tudjuk pontosan, mi vár ránk, és elvesztjük a megszokott biztonságot,
- fáradtság, mert minden apró döntés, minden új helyzet extra energiát igényel.
Ha magadra ismersz ezekben, fontos tudnod: teljesen rendben van, hogy így érzel. Ez nem annak a jele, hogy rosszul döntöttél, hanem annak, hogy éppen átállsz egy új élethelyzetre.
A mindfulness szemszöge
A mindfulness abban segít, hogy ne csak a célt lássuk – a „majd ha túl leszek rajta, könnyebb lesz” gondolatot –, hanem a folyamat közben is jelen tudjunk maradni. Mert az „átmeneti káosz” maga is része az útnak. Ha megpróbáljuk elnyomni vagy letagadni a félelmet, fáradtságot, akkor még erősebben szorítanak. Ha viszont kíváncsian fordulunk feléjük, észrevesszük: minden érzés mulandó, jön, majd el is megy.
Ez nem azt jelenti, hogy élveznünk kell a bizonytalanságot. Inkább arról szól, hogy megtanuljunk együtt lenni vele anélkül, hogy elborítana.
A változás menedzselése, avagy mit tehetünk a káosz idején?
- Tarts meg valamit a régiből: ha minden változik körülötted, kapaszkodót adhat egy apró rutin. Egy reggeli tea, egy esti séta, vagy egy megszokott dallam, amit újra és újra meghallgatsz.
- Figyelj a testedre: a változás idején a test gyakran hamarabb jelez, mint az elme: szorítás a mellkasban, feszülő vállak, nehezebb alvás. Ha észreveszed ezeket, adj magadnak pár percet, hogy tudatosan lazíts, mozgasd át magad.
- Adj időt a folyamatnak: az átmeneti káosz természetes. Ez nem sprint, inkább lassú átállás.
- Keresd a megtartó kapcsolatokat: egy barát, családtag vagy közösség segíthet abban, hogy ne egyedül cipeld a bizonytalanságot. Már az is könnyít, ha kimondhatod: „Most nehéz.”
- Írd ki magadból: a naplóírás vagy akár pár jegyzet a telefonodban segíthet abban, hogy strukturáld a kusza érzéseidet, és tisztábban lásd, mi zajlik benned.
- Legyél együttérző magaddal: nem kell hősiesen helytállnod minden pillanatban. A fáradtság, a hibák, a zavarodottság nem gyengeség, hanem a változás természetes velejárói.
- Engedd a pihenést: a szervezeted ilyenkor többet dolgozik a háttérben, mint gondolnád. Ha időt adsz magadnak a regenerálódásra – akár egy délutáni alvás, akár pár perc csend – sokkal könnyebben veszed majd az akadályokat.
- Keresd a kis örömöket: egy csésze kávé napsütésben, egy vicces beszélgetés, egy jó könyv. Ezek nem oldják meg a bizonytalanságot, de segítenek emlékezni arra, hogy az élet a káoszban is tartalmaz tápláló pillanatokat.
Orientációs gyakorlat
Ülj le kényelmesen, és lassan kezdd el körbeforgatni a fejed vagy a tekinteted a térben. Nézd végig, mi van jobbra, mi van balra, mi van előtted, mögötted, fölötted és alattad. Adj magadnak pár másodpercet minden irányra.
Most állapíts meg három konkrét dolgot, amit látsz. Mondd is ki magadban: „Látom a könyvespolcot. Látom az ablakot. Látom a széket.”
Ezután hallgass bele a térbe, és nevezz meg három hangot: „Hallom az autó zaját. Hallom a szomszéd beszélgetését. Hallom a saját légzésemet.”
Végül tedd a kezed a mellkasodra vagy az öledbe, és mondd magadnak: „Itt vagyok. Ebben a térben. Biztonságban.”
Ez a gyakorlat segít újra és újra eligazodni, amikor úgy érzed, a változás zűrzavara széthúzza a figyelmedet. Nem arról szól, hogy elengedj valamit, hanem arról, hogy megtaláld, hol vagy most, és ehhez mindig vissza tudsz térni.
A változás ritkán olyan egyenes út, mint ahogyan elképzeljük
Sokkal inkább hasonlít egy kanyargós ösvényhez, amelyen hol lelkesedéssel, hol bizonytalansággal, hol pedig kimerülten – vagy éppen sehogy – tesszük a lépéseket. Az átmeneti káosz nem hiba, hanem természetes része annak, ahogyan az élet újrarendezi a kereteket körülöttünk. Ha képesek vagyunk megengedni magunknak, hogy ne azonnal találjunk mindenre választ, hanem tájékozódjunk, figyeljünk és lassan formáljuk az új rendet, akkor a változásból valóban születhet valami értékes.
A tudatos jelenlét ebben a folyamatban nem gyors megoldást kínál, hanem olyan kapaszkodókat, amelyek segítenek jelen maradni akkor is, amikor minden bizonytalannak tűnik. És talán éppen ebből a jelenlétből bontakozik ki lassan az a nyugalom és erő, amelyre a legnagyobb szükségünk van a fordulópontok idején.
