A szabadidő és boldogság kapcsolata
Januárban a természet csendre és pihenésre hív, mégis ilyenkor gyakran felhangosodik az a társadalmi dialógus, hogy: „csapj bele az új évbe lendülettel” „fókuszálj, tervezz, jelöld ki az irányokat” „új év, új kezdet” … E mellett persze, hogy megjelenik az év vége utáni kimerültség és a sóvárgás: „ha több szabadidőm lenne, akkor boldogabb lennék”. Ez utóbbi azonban nem mindig igaz.
A tervezés fontos mankód lehet, azonban nem minden áron. Nálam ez az év eleji mottó: „Lehetek megengedőbb magammal, mert van időm.” – Csilla
Nehéz élethelyzetben, nyomás és stressz alatt (anyagi nehézségek, betegség, vagy akár párkapcsolati nehézségek során) joggal érzed azt, hogy kevés a szabadidőd. Ezt a témát járjuk most egy kicsit körbe.
Érdekesség
Cassie Holmes, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) professzora és a Hasznos idő című könyv írója 2021-ben végzett egy kutatást, amelyben a szabadidő mennyiségét és a boldogság kapcsolatát vizsgálta. Azt találta, hogy amennyiben naponta több, mint 5 óra szabadidővel vagy kevesebb, mint 2 óra szabadidővel rendelkezünk, úgy kevésbé vagyunk boldogabbak. Azonban a kutatás nem mutatott egyértelmű boldogság- növekedést akkor sem, amennyiben a kettő közötti szabadidős órát jelölték meg a résztvevők. E kutatás kimondja, hogy nem a mennyiség számít, hanem a szabadidő eltöltésének a módja a meghatározó.
Mi az a szabadidő?
Egy mindenki számára sajátosan értelmezhető fogalom. Míg valakinek a főzés teher és munka, addig másokat ez a tevékenység tölt fel, ezt várják minden nap, hogy a konyhában lehessenek. Természetesen gyakran nem ilyen éles a válaszvonal, egy megterhelő időszakban a legnagyobb kuktának is lehet teher a főzés. Ráadásul a technológia uralta világban munka és szabadidő közt könnyen elmosódnak a határok.
A Harvard Egyetemen is végeztek kutatást az időtöltéssel kapcsolatban. Ez hasonló eredménnyel zárult, mint a fent említett Cassie Holmes féle: az időtöltés hosszúságának érzetét nem a valós mennyisége, hanem az időtöltés módja és minősége határozza meg. Így az egyórás szociális tevékenység például sokkal több időnek tűnhet, mint a kétórás vonatút.
Vagy épp fordítva: nekem néha az egyórás szociális tevékenység sokkal rövidebbnek tűnik, mint az egyórás vonatút. Szerintem ez számos tényezőtől függ, például energiaszintem, hangulatom, teendőim, vagy épp az, hogy kikkel találkozok. – Csilla
Tedd fel a kérdést magadnak
Valójában mire van szükségem: több idő vagy több SZABADidő?
Kognitív torzítások az idővel kapcsolatban
A kognitív torzítás egy olyan hibás gondolkodási minta, amely fogalmat akkor használunk, amikor rosszul ítélünk meg valamit, úgy, hogy nem is tudunk róla. Ilyenek például az előítéletek, a diszkrimináció.
Sürgősségi hatásnak nevezi a szakirodalom azt a priorizálást, amikor a sürgősnek ítélt feladatokat helyezzük előtérbe. Ez történik, amikor valamit bekarikázunk, aláhúzunk sokszor, CSUPA NAGYBETŰVEL ÍRJUK, sok felkiáltójel kerül a végére!!! stb.
Vagy amikor egy baráti találkozón kapunk sms-t, amelyben csupán annyi áll, hogy holnap akkor a 2 óra megfelel? Hiába a társaság körülöttünk, mégis fontosabbnak érezzük, hogy ott azonnal válaszoljunk az sms-re, addig is kicsit elhanyagolva azokat, akikkel éppen vagyunk.
Ilyenkor nagy levegő…
Majd hosszan kifúj és kérdezd meg magadtól: Mi itt az igazán fontos?
Zeigarnik hatás az, amikor a befejezetlen dolgok listája nagyon élénken megmarad a rövidtávú memóriánkban. Abban a pillanatban, hogy elvégeztük a teendőt, nagyrészt ki is törlődik a rövidtávú memóriából.
Ha úgy érzed nincs elég időd, mert csak rohansz a teendők után, akkor előbb vagy utóbb meg fog jelenni az érzés (talán már most jól ismered): elrohant ez a hét – ez a hónap – ez az év – ez a 10 év – ez az élet! A mindfulness gyakorlás segít abban, hogy az életet ne csak TÚLéld, hanem valóban megéld.
A tudatos jelenlét gyakorlásával egy idő után talán könnyebben fülöncsíphetők az elménkbe bekúszó és egymáson torlódó gondolatok, érzelmek. Amikor egy befejezetlen feladat kúszik be az elménkbe, tudomásul vesszük és utána visszatérünk az éppen aktuális teendőhöz. Kevesebb lemerítő stresszelés azon, hogy mi mindent kellene még elvégezni vs. több jelenlét és hatékonyság itt és most. Ugye jól hangzik? 🙂
Time flexing gyakorlat
Ez a gyakorlat segít a rugalmas időbeosztás felé vezető úton. Próbáld ki!
- Keress egy olyan területet a mindennapjaidból, ahol azt érzed, hogy nincs elég időd vagy egy olyat, amit mindig halogatsz.
- Aztán képzeld el, hogy megkapod a világ minden idejét, így megszabadulhatsz minden akadálytól, amelyek szembejönnek a választott tevékenység megvalósításának kapcsán. Gondolkodj el az alábbi 3 kérdés mentén:
- Miért szeretnéd itt/evvel tölteni az idődet? Miért fontos neked?
- Mit csinálnál, amit most nem, ha a világ minden ideje a tiéd lenne?
- Hogyan csinálnád? Milyen tulajdonságaidat gyakorolnád többet? Például spontánabb, barátságosabb, kreatívabb, kitartóbb, megértőbb, nyugodtabb lennél? Hogyan kapcsolódnál környezetedhez így?
- Most azt képzeld el, hogy az idő fogy és már csak 15 perc maradt, és ami itt történik, azt viszed tovább, olyan leszel utána. Ha így lerövidítjük az időt és tudatosul az idő végessége, az segít a jelenre fókuszálni, priorizálni és előtérbe helyezni azt, ami valójában sürgős és fontos.
- Miért szeretne itt/evvel tölteni ezt a 15 percet?
- Mit csinálnál ebben a maradék 15 percben?
- Hogyan lennél jelen ebben a 15 percben?
Életritmus
Nemcsak a természetnek, hanem az életnek is van egy természetes körforgása a születéstől a halálig. Minden ember rendelkezik csak rá jellemző, egyéni belső ritmussal. Ahogy a szívnek, úgy a mindennapoknak is van egy ritmusa. Hol gyorsabb – hol lassabb, váltakozó – ez természetes.
Míg az ütem az emberi szellem sajátsága, addig a ritmus az „élet ősjelensége.” A mai fogyasztói világ hajlamos elfelejteni, figyelmen kívül hagyni a tényt: a munka mellett pihenésre ugyanúgy – ha nem jobban – szükségünk van. Verjük az ütemet, elfeledkezve testünk és elménk ritmusáról. A produktivitásra és totális jóllétre törekvés zászlaja alatt túlhajtjuk, kizsigereljük magunkat. Ennek pedig számos káros következménye van: például elidegenedés másoktól, betegségek, családi tragédiák és háborúk.
Valóban megéri ez az ütem? Valóban boldogabbak leszünk tőle? A nagyobb ház, új autó, több utazás, több vásárlás végén ott a hőn áhított boldogság? Hosszú távú, maradandó boldogság vagy inkább vattacukorként, hamar szertefoszló finomságok ezek? – Csilla
Talán ismerős a mondat: „Mennyi mindent kellene csinálnom és soha sincs semmire időm!” Ilyenkor a nyugalom, a kiegyensúlyozottság valami távoli, elérhetetlen állapotnak tűnnek.
A te ritmusod
Ha ismerős a fenti mondat, akkor állj meg és vedd észre milyen a te ritmusod! Mindfulness tanulmányaim során a 3 figyelemtárgy a segítségem:
- Milyen a ritmusa most a testemnek? Zakatolás? Bizsergés? Melegség?
- Milyen a ritmusa a gondolataimnak? Rohannak egymáson vagy nyugisan csordogálnak?
- Milyen a ritmusa az érzelmeimnek?
Már e három tudatosításával sokat teszel azért, hogy kapcsolódj magaddal és ezzel közelebb kerülj ahhoz, hogy mire van most igazán szükséged. Valahol itt kezdődik a valódi öngondoskodás: meghallani és maghallgatni ritumusunkat, testünk és elménk jelzéseit.
Ne feledd, a belső változáshoz időre van szükség, nem egyik pillanatról a másikra történik. Nem tudunk és nem is szabad mindenre igent mondani. Főként döntési helyzetekben ÉR IDŐT KÉRNI. Közben pedig megtanulni nem-et mondani, mérlegelni a saját teherbírásunkat és aszerint dönteni.
Dolgoznál a jelenléteden, stresszkezeléseden, megismernéd a saját ritmusodat? Akkor szeretettel ajánlom a 2025. január 29-én induló minfulness-alapú stresszcsökkentés tréningemet, ahol többek közt ezekről is szó esik majd!
—————————————————————————————————————
Töretlenül hiszünk abban, hogy minden témában számtalan nézőpont létezik, célunk ezek közül egy megmutatása. Annak a megmutatása, ami hozzánk ebben a témában a legközelebb áll.
Nem állítjuk, hogy nálunk van a mindentudás varázspálcája, csupán felkínáljuk Neked a gondolatainkat. Ezek közt, ha találsz számodra építőt, azt vidd magaddal – ha pedig több ilyenre is rálelsz, akkor fontold meg a közös munkát!
Azt is megköszönjük, ha bármilyen észrevétellel vagy kérdéssel találsz ránk. Ezeket is írd meg bátran, kapcsolódjunk ezen elérhetőségek bármelyikén.
A cikk megírásában, adatok összegyűjtésében segített: Sárközy Borbála, pszichológus hallgató, a Lélektöltés oldal cikkeiért felelős segítőm.
Források
- https://static1.squarespace.com/static/615db7baec92614e0cbb04e8/t/615e5784a9fb24472f063321/1633572742898/Sharif+Mogilner+Hershfield+JPSP+2021+Too+Little+and+Too+Much+Time-compressed.pdf
- https://www.anderson.ucla.edu/documents/areas/fac/marketing/mogilner/Mogilner_Chance_Norton_Giving_Time_6.pdf
- https://www.mindful.org/what-to-do-when-self-care-feels-like-a-burden/
- https://pszichoforyou.hu/miert-fontosabbak-a-feladataink/
- Ábrahám, A. (1944). Életritmus. Délvidéki szemle, 3(1), 16-30.
- Trenka, M. (2020). Élet–Ritmus–Sport. 335-360.
