A tavasz mindig hoz valamit: zöldülést, rügyeket, madárcsicsergést, hosszabb nappalokat – és gyakran egy belső hívást is. Van, hogy ez egy puha, csendes hang, van, hogy ordít. Valami, ami megújulásra és arra biztat: tedd le, amit cipelsz. Változtass. Légy kíváncsi. Kapcsolódj. Gyere és olvass tovább, ha érdekel, hogy egy lovas mindfulness elvonulás hogyan támogathat ebben!
Amikor tanártársam és barátom először megemlítette: lovas mindfulness elvonulás, még nem is gondoltam, hogy a jelentkezők mennyire az én érzéseimhez, gondolataimhoz hasonló dolgokat fognak kiemelni az előinterjún. Egyre többen keresik azokat az élményeket, amelyek nem „élménycsomagok”, hanem valódi találkozások: önmagunkkal, a testünkkel, a természettel – és más élőlényekkel. Ezek a gondolatok például:
- hogy gyerekkorom óta vonz a lovak jelenléte
- hogy közöttük megszűnnek a gondolatviharok és könnyedén tud egyhegyű lenni a figyelem
- hogy a városból való pár napos kiszakadás segíthet újrakapcsolódni magammal
A lovas mindfulness elvonulás segíthet töltődni, mélyülni, engedni. Hisz ez az egész nem csak egy relax program, inkább hazatérés egy olyan térbe, ahol lehetsz az, aki vagy – minden erőlködés nélkül.
Mit jelent lóval gyakorolni a mindfulness-t?
Nekem elsősorban a hangolódást jelenti. Hangolódást magamra, a testemre és aktuális állapotomra – és hangolódást az állatra.
Pár munkával teli hét vagy hónap után észre szoktam venni, hogy kezdek „elhangolódni”. Amikor rendszeres mindfulness gyakorlás ide vagy oda, az idegrendszerem finoman jelzi (fáradtsággal, motiváció hiánnyal, türelmetlenséggel, széteső figyelemmel, testi fájdalmakkal…) : ideje kicsit változtatni.
Ismerős ez a felsorolás?
Mivel egészítenéd ki magadnak? Neked hogyan jelzi a tested, elméd, érzelmeid: ideje megállni?
Ehhez a fajta (újra)hangolódáshoz nem kell lovagolni tudni. Nem kell versenyezni, bármit letenni az asztalra vagy produkálni.
Sőt. A ló értékelés vagy ítélkezés helyett csak tükröt tart. Azzal, hogy ösztönösen, közvetlenül reagál. Nem játszmázik, nem ítélkezik, egyszerűen jelen van és a szavaink helyett inkább a testünkre, idegrendszerünk rezgéseire reagál:
- ha túlpörögsz, feszültté válik
- ha lelassulsz, közelebb lép, leengedi a fejét
- ha figyelsz, ő is figyel
- ha határozott vagy, bizalommal követ
- ha tiszta szándékkal közeledsz, nyitott és kíváncsi marad
- ha megengedőn jelen vagy, kapcsolódi
Nem személyeskedik. Nem „nevel”. Csak válaszol – mindig pontosan arra, ami épp most van. És ezzel sokszor többet mutat, mint bármilyen szóbeli visszajelzés. Így válhat a ló a jelenlét tanítójává, anélkül, hogy bármit is tanítani akarna.
Ami itt történik, az nem látványos, mégis mély
A lovas mindfulness nem a teljesítményről szól. Nem „élményprogram”, ahol egyre újabb ingerek jönnek, és nem is gyorsítósáv a gondtalan boldogság felé.
Sokkal inkább finoman mélyülő gyakorlatok, ahol a természet ritmusa és az állat jelenléte együtt teremt egy megtartó teret.
A ló nem kérdezi meg, mit dolgozol, hány éves vagy, voltál-e már ilyen elvonuláson. Ő csak érzékeli, hogy itt vagy-e vele, vagy máshol jársz.
És valahogy ez az egyszerűség – hogy nem kell többnek mutatni magad, mint ami épp vagy – fokozatosan lecsendesítheti az aggodalmakat, a belső zajt.
Egy mindfulness elvonuláson a figyelem kezdetben pont olyan, mint előtte a hétköznapjaid. Még jelen van a sok gondolat, érzelem és talán a nehézségek is, melyeket cipelsz magaddal. Aztán a tested mellé lassan a gonodlatok és érzelmek is „megérkeznek”.
Ez nem egy különleges tudatállapot. Inkább visszatérés valami nagyon hétköznapihoz, amit lehet, hogy rég nem tapasztaltál meg zavartalanul: csak létezel, lélegzel, figyelsz.
E rövid bemutató cikk írásakor még van pár helyünk, ide kattints a részletekért:
Instagram oldalamon találsz még egy kérdezz-felelek részt az elvonulásról, szeretettel várunk!
