A csend nem mindig egyenlő a nyugalommal
Vannak esték, amikor ugyan minden lecsendesedik körülöttem és jöhetne az a bizonyos létező üzemmód és kikapcsolódás a sok cselekvés után … mégsem oldódik a nap, nem lazul el bennem a feszítés. Fáradt éberségben ülök, miközben ugrálnak a gondolatok múltban, jövőben, akárhol.
Tudom, hogy most már lehetne csend, lehetne nyugalom, lehetne egyszerűen csak semmi, de nehezen megy. Mintha túl mélyen ivódott volna belém az, hogy csak akkor vagyok biztonságban, ha éber vagyok.
Van hová belül megérkezni?
A kikapcsolódás nem mindig azért nehéz, mert túl sok a zaj – néha pont az ijesztő, hogy nincs épp semmi, ami kitölthetné a figyelmet. Megszoktuk, hogy a napjaink rendszerint tele vannak másokra irányuló figyelemmel, elintézendő dolgokkal, kérdésekkel, válaszokkal, információáradattal.
Ebben a működésben könnyű elveszíteni a kapcsolatot saját belső világunkkal. Így amikor végre csend van, akkor csak egy üres tér marad, amiben nincs kapaszkodó. Ez az üresség lehet, hogy nem békés, inkább nyugtalanító, ezért elménk gyorsan megtölti újra: feladatokkal, hírekkel, gondolatokkal.
Neked mi tölti ki az elméd? – Gyakorlat 30 percben
Amire szükséged lesz: papírfecnik, toll, befőttesüveg
A kis papír darabokra kezdd el braimstorming-szerűen felírni, hogy mik töltik ki mostanában a gondolataid terét. Pár saját példa: mindfulness tanfolyamok, pénzügyek, étkezés, öngondoskodás, munkahely, kapcsolataim.
Ha felírtál egyet, gyűrd vagy hajtsd össze és dobd az üvegbe, aztán jöhet a következő. Írj fel mindent, ami csak eszedbe jut. Az üveg lesz az elméd és így, amikor már semmit sem tudsz felírni, láthatod mennyire van tele.
⚪ Milyen érzés volt megállni és figyelni arra, mi jár a fejedben?
⚪ Könnyen jöttek a gondolatok vagy inkább keresni kellett őket?
⚪ Milyen ránézni erre az üvegre?
Most tedd fel egy polcra, aztán kérdezd meg magadtól: Mire lenne most szükségem?
Kontroll és hasznosság
Aki régóta úgy él, hogy mindig figyel, kézben tart, tervez, megold, annak a csend és a kikapcsolódás nem feltétlenül a megpihenés terepe. Inkább olyasmi, amit nem lehet irányítani.
A pihenés ugyanis nem strukturált, nem hasznos. Nem lehet optimalizálni, mérni, visszajelezni rá. Ez a fajta kontrollvesztés akár szorongást is okozhat. Mert mi lesz, ha nem használjuk „jól” az időt? Ha csak úgy eltelik? Mi lesz, ha valamiről lemaradunk közben? A kontrollt nehéz elengedni, különösen akkor, ha ebben találtuk meg eddig a biztonságunkat.
Az érték gyakran – tévesen – ahhoz kötődik, hogy mennyit tesz valaki, mit csinál, mennyire hasznos vagy produktív. A pihenés ebben a logikában nemcsak feleslegesnek, hanem egyenesen veszélyesnek tűnhet.
Mert mi marad, ha ezek nincsenek? Ki vagyok akkor, ha nem csinálok semmit? A csend ilyenkor nem a megnyugvás terepe, hanem egy tükör, amely kellemetlen kérdéseket vet fel. Ha az identitásunk a hasznosságon nyugszik, akkor a semmittevés képes megrendíteni azt.
Mi köze mindehhez a mindfulnessnek?
A mindfulness nem azért hasznos, mert „kikapcsol”, hanem mert megmutatja, hogyan vagyunk jelen akkor is, amikor nem tudunk kikapcsolni.
Lehetővé teszi, hogy ne meneküljünk el az első feszültségnél, hanem finoman, kíváncsian figyeljük, mi van ott. Mi történik bennünk, amikor nem történik semmi? Milyen hangok jelennek meg, amikor nem csinálunk semmit? A gyakorlás megtanítja, hogy nem kell azonnal elnémítani a belső zajt – elég csak kapcsolatban maradni vele. És ebből a kapcsolódásból lassan megnyílhat egy újfajta jelenlét, ahol nem kell működni, megfelelni, bizonyítani.
Három belépő gyakorlat, ha nehezen megy a kikapcsolódás
1. Ha csak 1 perced van: Egy perc jelenlét, cél nélkül
Csukd be a szemed egyetlen percre, és ne akarj semmit elérni. Nem kell a légzésed irányítani, nem kell semmit teljesíteni, csak figíeld mi történik.
2. Ha van 10 perced: Csendesedj
Válassz ki egy tízperces időszakot, amikor nem oldasz meg semmit, csak vagy. Figyeld meg a tudatosság háromszögét: milyen testérzetek-gondolatok-érzések vannak jelen?
3. Ha 15 vagy több perced van magadra: Önreflexió
Írd le ezt a mondatot, és folytasd: „Ha most tényleg leállok minden teendőmmel, attól félek, hogy…” Nézd meg, milyen belső hiedelmek bukkannak fel. Most nem elemezni kell, csak észrevenni, tudatosítani, hogy ezek itt vannak benned. Lehet, hogy ezekkel együtt is rendben vagy?
Összegzés
Nem természetes számunkra, hogy egyik pillanatról a másikra leálljunk. A „nem tudok kikapcsolni” érzése nem hiba, hanem tünet – annak a tünete, hogy lehet: régóta nem volt biztonságos csak úgy lenni. A mindfulness gyakorlása ebben tud kísérni: hogy ne akarattal próbáljunk kikapcsolni, hanem megfigyeléssel közelítsünk a belső működésünkhöz – elvárások helyett kíváncsisággal.
Ha szeretnéd ezt gyakorolni biztonságos keretek között, szeretettel várlak az ősszel induló 8 hetes MBSR tanfolyamokon!
AKTUÁLIS TANFOLYAMOK
⏰ 2025. szeptemberben esti és októberben délelőtti mindfulness-alapú stresszcsökkentés tanfolyamom is indul, ezekhez még tudsz csatlakozni.
