Mi nekem a mindfulness?
A mindfulness – melynek jelentése tudatos jelenlét – számomra az önismeretnek egy lassabb, szeretetteljesebb verziója. A különböző formális és informális gyakorlatok megismerésével, folyamatos gyakorlásával nem csak fejleszthetjük magunkat, hanem egész életünket egy letisztultabb, teljesebb minőségbe terelhetjük.
Komplex látásmód ez, mely már rövid távon is adhat többet a jelen pillanat átélésén.
Nekem szól például a teljességről, ítélkezésmentességről, elfogadásról, a csendről, a természetről. Mindenről és ugyanakkor néha semmiről. Egy olyan kedvesebb világról, ahol lehet minősítések nélkül élni.
Mióta ilyen irányba tereltem az életem – például a mindfulness coach képzéssel gay az MBSR tanári úttal – azóta egy nap többször is belibeg a gondolataim közé ez a látásmód. Kicsit olyan ez a léleknek, mint mikor egy több kilométeres, sötét alagútból kiér az ember a csendes, nyugodt természetbe.
Mit tanított?
A tudatos jelenlét számtalan tényre rávilágított az életemben és ezek által tanított is:
- Az ítélkezésmentes elfogadás nem csak másokra, hanem önmagamra is vonatkozik
Arra lettem figyelmes, hogy egy átalagos napom 70%-ban magamat hasonlítgatom másokhoz, bírálom, okolom valami miatt vagy szimplán bűntudatom van például egy be nem tartott diéta kapcsán.
Ennek felismerése és az önmagammal való kedvesség, önszeretet gyakorlása egy jelenleg is folyamatban lévő, nagy változás az életemben.
- A csend jó
Egyre könnyebben engedem bele magam a teljes csendbe – holott korábban ez igencsak feszélyezett. Megnyugtat, kisimít kívül-belül. Egyedül megélni a csendet: ez segít meghallani önmagunkat, ami talán az egyik legjobb – és költséghatékonyabb – wellness módszer! Olyakor sokszor nehéz is lehet, ennek a nehéznek a megtapasztalása és megtartása is a mindfulness folyamatok formáló erővel bíró része.
- A tudatosság időtől és helytől független
E gondolat felismerése erős mankóm lett a hétköznapok során. Sokáig úgy tekintettem a mindfulness technikákra, mint olyan eszközökre, melyekre külön időt és helyet kell elkülönítenem az életemben. Ebből az következik, hogy sosem volt időm gyakorolni ezeket, hiszen mindig éppen benne voltam valamiben. Zakatolt a robotpilóta üzemmód. Reggeli rutin, utazás, munka, ebédszünet, utazás, edzés, esti rutin, különféle programok, tanulás, olvasás – sosem volt olyan, hogy „Na most van időm a tudatosságra”.
Amikor azonban belekezdtem ennek tanulásába, egyből láttam, hogy maga a tudatosság bármilyen cselekedetünk közben behívható – ez nagy fordulat volt.
Reggeli rutinom közben a hangokat, ízeket szoktam figyelni.
Utazás közben igyekszem ítélkezésmentesen pásztázni a környezetem.
Evés közben felfedezem az étel textúráját, illatát.
Természetesen nem azt mondom, hogy 0-24 tudatos jelenléttel élek, de a tudat, hogy megtehetem, csodás érzés.
- Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás
Mint a legtöbb önfejlesztést igénylő folyamat, úgy ez is megköveteli az elkötelezettséget és folyamatos gyakorlást. Véleményem szerint kevesen születnek olyan környezetbe, ahol állandóan megélhetik a tudatosság, ítélkezésmentes kedvesség és elfogadás hármasát. Ahhoz, hogy ezeket könnyedén tudjuk alkalmazni a mindennapjainkban – és ezáltal érezhessük átformáló hatásukat – bizony a kezdetekben folyamatos tréningre van szükségünk.
E felé törekszem, hiszen ami bent, az van kint.
- Ami bent, az van kint
A gyakorlás és szemléletmódunk ilyen terű alakítása által valóban kiegyensúlyozottabbá tudunk válni. Ez pedig bizony látszik rajtunk, amit így nem csak közvetlen környezetünknek, hanem akár klienseinknek is át tudunk adni.
Hogyan változott általa az életem?
Mióta rendszeresen a tudatosságra helyezem a fókuszt és alkalmazom a tanult technikákat, nincsenek pánikzavaros időszakaim. Régebben ismerkedtem már különböző légzéstechnikákkal, azonban ezeket csupán tűzoltásra tudtam használni.
Tehát, amikor éreztem, hogy kezdek egy helyzetben pánikba esi (pl.: reggeli munkába utazáskor kígyózó autó sorok mindenfelé…), akkor olyankor egy-egy légzéstechnikai fogással le tudtam nyugtatni magam.
Most azonban erre nincsen szükség, mert egyszerűen elő sem jön az a zaklatott állapot. Ez egy felszabadító élmény.
Kiegyensúlyozottabban alszom – nem tudom 100% azt mondani, hogy a mindfulnessnek köszönhetően, de az biztos, hogy azóta javult az alvásidőm, -minőségem, mióta ezzel kiemelten foglalkozom.
Az engem körülvevő emberekkel nem kerülök látszólag értelmetlen, idegesítő konfliktusokba. Tulajdonképpen sokkal nehezebben zaklat fel bármi/bárki, ami az egész életminőségemen nagyot javított.
Úgy érzem nyitottabb lettem mindenre és ez idővel csak fokozódik. Könnyebben elfogadom más emberek véleményét, nincs meg a késztetés, hogy mindenáron vitába szálljak egyesekkel. Ez elégedettséggel tölt el és sokszor azon kapom magam, hogy egyszerűen csak jó kedvem van – látszólag ok nélkül.
Amikor pedig megjelenik egy olyan külső körülmény, ami mégis kilök ebből az állapotból, általában egész hamar – persze ez helyzetfüggő – újra egyensúlyba vagy a közeli állapotba tudok kerülni.
Az utam korábban egy számtalan akadállyal és aggodalommal benőtt, nehezen kivehető ösvény volt. A tudatos jelenlét ezeket az akadályokat kezdte letisztogatni, melynek köszönhetően egy egyre jobban körvonalazódó célt látok az út végén – illetve maga az út is kellemesebb, barátibb lett.
Önmagunk fejlesztését, a világról alkotott nézőpontunk formálását nem alapozhatjuk csupán önismereti könyvek és motivációs előadások hadára. Bár ezek is fontosak és számos dolgot segítenek megismerni, megérteni – mellettük azonban szükséges tapasztalni és folyamatosan, kitartóan gyakorolni.
