Tartalom
Röviden: a motiválatlanság a legtöbb esetben össze van mosva a lustasággal, pedig sokkal inkább a túlterhelt idegrendszer jelzése: kevesebb erőforrás áll rendelkezésre, mint amennyit a mindennapok elvárnának. Aki tartósan motiválatlannak érzi magát a saját, egyébként fontosnak tartott céljaival kapcsolatban, annak a belső kritikus hang helyett érdemes a stresszszint és a kiégés irányába körbenézni.
Reggel felébredsz, eszedbe jutnak a nap/hét teendői, de a tested egyszerűen nem mozdul? Pedig tudod, mi a dolgod. Sőt, szereted is azt, amit csinálsz – legalábbis szeretted, valamikor. És most mégis ott ülsz a reggeli italod mellett, és képtelen vagy elindulni. Semmi kedved az egészhez.
6 éve kísérek nőket ezen az úton, és azt tapasztalom, hogy a motiválatlanság az egyik legfélreértettebb jelenség, amivel sok szereppel zsonglőrködő nők találkoznak. Ebben a cikkben megmutatom, mi állhat valójában emögött, és mit tehetsz, ha szeretnéd visszaszerezni az energiád.
Horváth-Hollósi Csilla
mindfulness tanár
Pénzügyi és HR középvezetőként 2018-ban találkoztam először a tudatos jelenlét fogalmával, akkor még “egy a sok közül” módszerként tekintettem rá. Azt vártam tőle, hogy segít a kiégésen, pánikrohamokon, túlagyaláson. 3 évvel később a tanári útra léptem, szerintem ez válasz is arra a kérdésre: megtaláltam-e, amit kerestem.
Miért éppen most szembesülnek a motiváció hiányával egyre többen?
A vállalkozó vagy akár egyszerre sok szerepet egyensúlyozó nők élete az elmúlt években alaposan átalakult. A határok egyre inkább összemosódnak a munka és a magánélet között, a telefon éjjel-nappal a kezed ügyében van, a döntések száma pedig, amit egy nap alatt meg kell hoznod, folyamatosan nő. Ha egyszerre vagy anya, vállalkozó, partner és néha még gondozó is, a napod tele van olyan feladatokkal, amelyek mindegyike figyelmet, jelenlétet és energiát kér.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a kiégést hivatalosan is munkahelyi jelenségként sorolja be, mint a krónikusan kezeletlen stressz következményét. A motiválatlanság gyakran ennek a folyamatnak az egyik legkorábbi, még alig észrevehető jele: jóval azelőtt megjelenik, hogy bárki kiégésről beszélne.
A munkám során azt látom, hogy sokan pontosan azért nem ismerik fel időben, mert a motiválatlanságot morális kategóriaként kezelik. Ha nincs erőd elkezdeni valamit, amit fontosnak tartasz, az első reakció legtöbbször az önkritika: lusta vagyok, gyenge vagyok, nincs elég akaraterőm. Pedig valójában egy egészen más folyamatról van szó.
Mi történik valójában a testedben, amikor motiválatlan vagy?
A motiváció nem egy elvont, jellembeli tulajdonság, hanem egy neurológiai állapot, amit nagymértékben a dopaminrendszer működése határoz meg. Krónikus stressz hatására a szervezet tartósan magas kortizolszinttel működik, ami hosszú távon csökkenti a dopamintermelést és -érzékenységet. Egyszerűen fogalmazva: az agyad kevésbé jutalmazza a cselekvést, mint egészséges állapotban tenné.
Ez azt jelenti, hogy a probléma nem az akaraterőddel van. A probléma az, hogy a tested túlélő üzemmódban működik, és ebben az üzemmódban minden erőforrás a napi túlélésre és nem a hosszú távú célok felé mozgó, kezdeményező viselkedésre irányul. Ezért van az, hogy pont azokhoz a feladatokhoz nincs erőd, amelyek neked a legfontosabbak: a vállalkozásod fejlesztéséhez, a saját projektjeidhez, azokhoz a dolgokhoz, amikhez aktív, kreatív energiát kellene befektetned.
Négy gyakorlati lépés, ha visszaszereznéd az energiádat
1. Kezdd egy őszinte energia check-innel
Mielőtt bármit is tennél a motivációddal, érdemes tisztán látnod, honnan indulsz. Ülj le két percre, csukd be a szemed, és kérdezd meg magadtól: 0-tól 10-ig mennyi energiám van most? Hol érzem ezt a testemben?
2. Építs be mikropihenőket a napodba
A folyamatos aktivitás az egyik legnagyobb energiafogyasztó, amiről a legritkábban esik szó. Egy három perces tudatos légzésgyakorlat – ülve, egyenes háttal, a be- és kilégzés követésével – naponta két-háromszor beiktatva mérhetően csökkenti a stresszválaszt. Nem kell hozzá se applikáció, se csend, elég egy zárt ajtó mögötti szoba, vagy akár a kocsid az utcán.
3. Rendezd újra a „miért”-et
A motiválatlanság gyakran onnan fakad, hogy a napi feladatok eltávolodtak attól, amiért eredetileg elindultál. Válassz ki egyetlen visszatérő, halogatott feladatot, és írd le két mondatban: miért volt ez egyszer fontos neked? Nem az a cél, hogy bűntudatot kelts magadban, hanem hogy lásd, van-e még kapcsolódásod hozzá, vagy már régen másról szól.
4. Tanulj meg tudatosan nemet mondani
Minden igen, amit adsz, elvesz valamennyit egy másik, számodra fontos igenből. Egy hetes kísérletként figyeld meg, hányszor mondasz igent olyan kérésre, amit valójában nem szeretnél vállalni – és mi történne, ha csak egyetlenegyszer azt mondanád: most nem tudom vállalni. Ez a gyakorlat önmagában is sokat elárul arról, honnan szivárog el az energiád.
Egy minta, amit újra és újra látok
Az egyik leggyakoribb helyzet, amivel mindfulness tanárként találkozom, a következő: egy vállalkozó nő, aki évekkel korábban azért vágott bele a saját vállalkozásába, mert kereste a szabadságot, az inspirált állapotot, hivatást. A vállalkozással a feladatok szaporodnak, és lassan minden napja tele lesz adminisztrációval, ügyfélkezeléssel, marketinggel, mesterséges intelligenciával, tűzoltással. Az a rész, ami miatt egyáltalán elkezdte – az alkotás, a fejlesztés, a saját ötletek életre keltése -, egyre hátrébb szorul.
Egy idő után azt veszi észre, hogy pont azokhoz a projektekhez nincs kedve hozzáfogni, amik miatt vállalkozó lett. Ez a jele annak, hogy a rendszere túlterhelt, és amíg ez nem változik, a motiváció sem fog magától visszatérni.
Miből látod, hogy tényleg elindul a változás?
A mindfulness-alapú munka (és szerintem az egész önismeret) egyik nehézsége, hogy az eredmények nem mindig azonnal jelentkeznek. Érdemes ezért konkrét, saját magad számára is látható jelzőszámokat használnod.
Vezethetsz például egy egyszerű, napi energianaplót: minden este írj le egy számot 1-től 10-ig arról, mennyi energiád volt aznap, és egy rövid mondatot arról, mi történt körülötted. Két hét után nézz vissza rá – nem az számít, hogy minden nap magas számot láss, hanem hogy milyen minta rajzolódik ki. Melyik napszakban, milyen helyzetekben csökken drasztikusan az energiaszinted?
Mik a következő lépéseid?
Ha mostanáig csak olvastad ezt a cikket, az első lépés egyszerű: válaszd ki a fenti négy gyakorlat közül azt az egyet, ami a legkönnyebben beilleszthető a holnapodba, és próbáld ki két héten keresztül, minden nap. Ne mind a négyet egyszerre. Egy fenntartható, apró változás sokkal többet ér, mint egy grandiózus terv, amit három nap után feladsz.
Ha két hét után azt látod, hogy az energiaszinted alig mozdul, vagy a motiválatlanság mellett alvászavart, tartós szorongást vagy testi tüneteket is tapasztalsz, érdemes ennél mélyebben, strukturáltan foglalkozni a kérdéssel – akár egyéni kísérettel, akár egy nyolc hetes, tudományosan megalapozott programmal.
Gyakran ismételt kérdések
Mi a motiválatlanság mindfulness szemléletű meghatározása?
A mindfulness-alapú megközelítésben a motiválatlanság az idegrendszer túlterheltségi állapotának egyik jelzése, nem személyiségjegy. Arra utal, hogy a szervezet erőforrásai jelenleg a stresszválaszra és a napi túlélésre fordítódnak, nem a hosszú távú célok felé irányuló, kezdeményező viselkedésre.
Miért érzem magam motiválatlannak, ha egyébként szeretem a munkámat?
Mert a motiváció szintje nem attól függ elsősorban, mennyire szereted a feladatot, hanem attól, mennyi szabad kapacitása van az idegrendszerednek. Krónikus stressz mellett a dopaminrendszer kevésbé hatékonyan működik, ezért még a valóban szeretett tevékenységekhez sincs elég belső hajtóerőd.
Mennyi idő alatt várható javulás mindfulness gyakorlatokkal?
Sokan már két-három hét rendszeres, napi gyakorlás után érzékelhető változást tapasztalnak az energiaszintjükben és a koncentrációjukban. A mélyebb, tartósabb változáshoz – különösen hosszabb ideje fennálló kiégés esetén – jellemzően 8-12 hetes, strukturált munka szükséges.
A motiválatlanság mindig a kiégés jele?
Nem minden motiválatlanság jelent kiégést, de tartósan fennálló, a korábban szeretett tevékenységekre is kiterjedő motiválatlanság gyakran a kiégési folyamat korai szakaszára utal. Érdemes figyelni rá, mielőtt súlyosabb tünetek – kimerültség, cinizmus, testi panaszok – is megjelennének.
Mit tegyek, ha a fenti gyakorlatok önmagukban nem elegendőek?
Ha hetek óta próbálkozol, és nem érzel elmozdulást, az nem azt jelenti, hogy rosszul csinálod – inkább azt, hogy a helyzeted mélyebb, strukturáltabb támogatást igényel. Ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni, egyéni coaching vagy egy nyolc hetes MBSR-alapú program keretében.
Ha szeretnéd mélyebben megérteni a saját mintádat
Ha ismerősek a fentiek, és úgy érzed, ideje lenne rendszerben, valaki mellett dolgozni ezen, szívesen mutatom meg, hogyan épül fel a nyolc hetes MBSR-alapú kurzusom, vagy hogyan nézhet ki egy egyéni folyamat a te helyzetedre szabva. Minden részletet megtalálsz a programok menüpont alatt, vagy foglalj egy díjmentes online konzultációt, hogy személyesen beszélhessük át, mi illene most hozzád.
